2014. június 27., péntek

Perrie-Will - Féltékenység

Haliiiiii!!!!! Na hogy vagytok? Sikerült részt hoznom mielőtt elmennék, bár így is piszkodul rég írtam, sajnálom! Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon köszönöm a komikat tudom, hogy fasz vagyok, hogy nem válaszolok, de olyan, de olyan lassan hívja azt be a gépem, hogy kurva sok időmet elveszi, de iszonyú hálás vagyok nektek és mindenkinek aki olvassa, főleg ha fel is iratkozik! :))) Remélem tetszeni fog ez a rész is, és írtok nekem, mert iszonyatosan kíváncsi lennék, hogy mit szóltok hozzá!
Ui: BonBon remélem nem okoz csalódást ez a rész!! :P
Ui2: 100 ezer oldalmegjelenítésre, valami meglepi lesz megint ezen felül !! :D

                              
 Joo Olvasást!!!

                                                       Xx Blair







Perrie

Nem. Hiszem. El. Komolyan, miért az én pasim a legnagyobb idióta? És mi a francnak vagyok szerelmes belé ennek ellenére?!
  Mérgesen robogtam le a csapat házában, ahol a társaság nagy része össze vissza heverészett, s duzzogva vetettem le magam Zayn mellé, aki testtartásomat, csak egy elegáns szemöldök felvonással nyugtázta, majd várta, hogy elkezdjem, ha akarom, ám nem sokkal utánam, Will is megjelent, aki Blair mellett kötött ki, ugyan így.
 Akkor egy... Ahhww....
 Will sem kezdett beszélni, így a két köztünk ülő személy csak úgy kapkodta a fejét.
-Ha akarjátok elülhetünk... - szólalt meg végül Zayn, de Willel egyszerre vágtunk rá egy nemet. - Okéé, de ez így elég kellemetlen... - nevetett kínosan.
-Én élvezem! - vigyorgott Blair. - De azért lehet nemsokára megunom szóval.... Vagy nyögjétek ki mi van, vagy máshol csináljátok ezt. - vont vállat, mire hitetlenül meredtünk rá. - Mi van? - forgatta a szemét. - Nem a kedvességemről vagyok híres.
-Te legalább nem arról, hogy másokkal flörtölsz, miközben barátod van! - vetette oda gúnyosan Will, mire döbbenten néztem rá. Hogy tud ilyeneket összerakni a fejében?!
-Mi van? Jobb lenne, ha lenyugodnál, mert ennek így nem lesz jó vége! - sziszegtem. Zayn és Blair csak a fejüket kapkodták.
-Nyugodjak le? Én nyugodjak le?!
-Igen még hozzá sürgősen!
-Bocsánat, hogy fontos vagy nekem annyira, hogy zavarjon, ha simán leállsz másokkal flörtölni! Valamiért ez  a törődés fordítva nem mondható el! - vetette még oda, s ez volt az, amire válaszolni sem tudtam.
-Azt hiszem jobb ha most megyek. - pattantam fel, miközben próbáltam megőrizni valamennyire megmaradt méltóságomat.
-Én meg veled megyek! - sóhajtott Blair. - Úgy is kellene néhány új ruha... - mosolygott halványan. Hahh, már tudta, hogyha kiakadok vásárolni megyek. - Jó... Piálást srácok! - intett, Zaynek adott egy hosszú csókot, majd indultunk.
  Örültem, hogy nem kezdett el faggatni, kapásból, ahogy kiléptünk a házból. Beültünk a kocsiba, ő csak rágyújtott, megkínált engem is - amit most kivételesen elfogadtam - majd csöndben autókáztunk a plázáig.
  Az első pár boltot ugyan úgy csöndben jártuk végig ő nem kérdezett, én nem kezdtem "mesélni".
  És hát... Persze, hogy a leghülyébb helyen jött ki belőlem a mondani valóm.
  Épp egy fehérnemű boltban próbált Blair az egyik fülkében - amit amúgy nekem szabadítottak fel - mikor nem bírtam tovább és egyszerűen beléptem a döbbent lány mellé.
-Elegem van! - kezdtem miközben épp melltartóját húzta volna fel, de az nem különösebben érdekelt. - Nálad nem csinálta ezt? Folyamatosan féltékenykedik, mindenkire, aki csak a közelembe jön, vagy... Nem is kell a közelembe jönnie! Tudod min akadt ki? - nem hagytam, hogy válaszoljon folytattam. - Azon, hogy kaptam egy rajongói levelet egy srácról, amiben azt írja, hogy én vagyok számára az álomnő és én normálisan válaszoltam neki, nem pedig elküldtem a picsába! Hogy lehet valaki ekkor idióta?! - Roskadtam le a fülkében lévő székre.
-Ezt a balfaszt! - forgatta a szemét és inkább tűnt unottnak, mint megértőnek. - Komolyan ezen vesztetek össze annyira?
-Tudod milyen... Tuti emlékszel a Zaynes ügyre, amikor összejöttünk...- tettem hozzá feszengve, mire vonásai megkeményedtek. Ezt nem kellett volna mondanom, azt hiszem...- Bocsánat ez csak úgy... Kicsúszott.
 Hatalmas mű-mosoly terült szét az arcán.
-Semmi baj. Régen volt nem de? Will pedig.... Beszéljek vele? - nézett rám most már komolyan, mire hatalmasat sóhajtottam.
-Hagyjad, megy ő majd magától is hozzád. - legyintettem. - Amúgy ezt vedd meg nagyon jól áll! - mosolyogtam rá halványan.
  Nem ejtettünk több szót a témáról, s még Blair is azon volt, hogy elterelje a gondolataimat. Néha úgy érzem ez a csaj skizofrén....



Will

-Na mi van? - bukott ki elegánsan Pepéből, mikor a csajok eltűntek. Vállat vontam.
-Vegyük úgy, hogy túl vagyunk azon a tíz percen, ameddig kéreted magad! - szólalt meg Zayn is, mire  tarkómon összekulcsoltam kezeimet s próbáltam összeszedni magam. Nem hiszem el, hogy Pez ezt csinálja velem...
  Elmeséltem nekik az egészet: Hogy milyen leveleket kap, és hogy válaszolt arra, amire kiakadtam. Most is felidegesített az egész, ahogy beszéltem róla, egyszerűen... Én ezt nem bírom! Hogy lehetek ennyire őrülten szerelmes?! Komolyan, majdnem ütjük a Blair-Zayn párost... Csak, hogy náluk sosincsenek ilyen viták! Hogy a francba csinálják?!
-Jó és min vesztetek össze igazából? - vonta fel a szemöldökét Zayn, amikor végeztem.
-Hát azon a levélen. - ismételtem meg, mint aki nem érti mit nem értenek ezen.
-Hadd foglaljam össze! - kezdte megfontoltan Dan. - Te azon akadtál ki, hogy a barátnő kapott egy nagy rajongójától egy levelet, ahol kb. ódánt zeng Pezről és ő nem küldte el a picsába? - Igen! Mit nem értenek ezen?!
  Lassan bólintottam, amit egy hosszú néma csend követett, majd az összes srácból kitört a röhögés.
-Te teljesen hülye vagy! - ütött vállba Ben továbbra is nevetve.
-Álljatok már le ez nem vicces! - kiabáltam.
-Nem. Tényleg nem az. - komolyodott el Dan, majd lassan a többiek is.
-Hogy lehetsz ekkora hülye? Perrie híres, még is mire számítottál?! Inkább örülj neki, hogy abból a rengetek emberből téged szeret! Te komolyan hülye vagy... - rázta a fejét Zayn.
-Na ne mondjátok, hogy ti nem akadnátok ki! - lettem egyre idegesebb.
-Egy rajongói levélre? Kétlem... - vont vállat Pepe.
-Te nem is tudhatod milyen e...
-Én sem akadnék ki. - vágott a szavamba Dan.
-Én sem! - dőlt hátra Zayn. - Pedig valljuk be B. egyáltalán nem az ártatlan angyalkákhoz tartozik.-
-Régebben még nem teljesen így gondoltad... - sziszegtem dühösen, mire mereven nézett rám.
-Szerintem meg ezt a témát most ejtsük. - pattant fel, s látszott, hogy most tényleg elvetettem a sulykot. - Kimegyek cigizni. - s már itt sem volt.
  Feszült csend telepedett közénk.
-Ember, te tiszta hülye vagy! - nézett rám hitetlenkedve Ben.
-Most nehogy már én legyek ebben is a fasz! - próbáltam nemtörődömséget színlelni.
-Pedig de! Nem is értelek... Komolyan... Hagyjuk, neked aztán lehet magyarázni! - legyintett Dan, azzal elindult Zayn után.
 Nem bírtam tovább lent maradni, elindultam a szobámba. Tudtam, hogy nem kellett volna Zaynek azt mondanom, amit, de... Kicsúszott! 
  Nem tudom mennyi ideje feküdhettem az ágyamon zenét hallgatva, de egyszer csak egy iszonyú dühös Blairel találtam szembe magam.
-Hali! - néztem rá zavartan, de ő köszönés helyett lekevert egy hatalmasat.
-Normális vagy?! - Üvöltötte olyan hangosan, hogy szerintem a lentiek is tisztán hallották. - Az egy dolog, hogy a barátnődet, - akit mellesleg meg sem érdemelnél - úgy kezeled, mint valami tárgyat, amihez senki sem érhet hozzá és ott rúgsz bele ahol tudsz, de az én barátomnak te kurvára ne szólogass be, különben én leszek az, aki pokollá teszi az életedet! - fenyegetőzött és az arckifejezését látva egyáltalán nem volt nevethetnékem fenyegetését hallván.
-Mi van ment hozzád panaszkodni? - gúnyolódtam, de kapásból megbántam. Nem hiszem el, hogy nem tudom befogni. Elértem, hogy arckifejezése teljesen hideggé váljon. Olyanná, mint amilyen akkor volt, mikor... Mikor Magyarországon éltünk.
-Ha tudni akarod egy szót sem akart elmondani. Pepe volt. Tudod az én barátom nem olyan csicska, amilyen te vagy. Perrie helyében menekülnék tőled, bár... Szerintem nemsokára magadtól is eléred, hogy ezt tegye. A saját kapcsolatodat úgy teszed tönkre, ahogy akarod, de az enyémet messziről kerüld el! - azzal ott hagyott a szobában egyedül.
  Leroskadtam az ágyra, majd kezeimbe temettem az arcom.



Perrie

-Ki kell dobnod! - rontott be Blair a szobájába, amit most én foglaltam be. - Most azonnal! - arckifejezéséből ítélve Willnek már megint előbb járt a szája, mint hogy gondolkodott volna.
-Mit mondott? - sóhajtottam.
-Zaynek célozgatott "arra" a bizonyos időszakára. Hogy lehet ekkora tapló?! - elkeseredetten ült le mellém. - Zayn teljesen ki van. Nem hajlandó velem beszélni, megint rájött az, hogy mi van, ha újra megtörténik, Pez én ezt...
-Jajj Istenem! - sóhajtottam. - Nyugi Blair, biztosra veszem, hogy egy óra múlva már nem lesz semmi baj köztetek. Te is tudod, hogy nem azért mond...
-Igen. De ez most már nem mentség! Szedje össze magát, nem egy 5 éves kisgyerek, 20 éves!
-Én nem akarom őt dobni. - mondtam halkan, mire bólintott. Nem kérne komolyan ilyet tőlem, meg hát... Tudja, hogy ebbe nincs beleszólása.
  Elgondolkodva meredt maga elé, majd hirtelen, mint akinek hatalmas ötlete támadt rám nézett.
-Meg van mit csinálsz! - vigyorgott gonoszan. - Visszavágsz a saját hülyeségével! Csak egy ilyen hülye féltékenykedő jelenetet kell levágnod, már attól a falra fog mászni, viszont hátha megérti, hogy ez nem így működik.
  Lehet hülye vagyok, de ez tetszett. Muszáj valahogy észhez téríteni.
  Így történt, hogy pár nappal később az egész hatalmas társaságunk bulizni ment egy jó kis szórakozóhelyre "békülés" ál-indokkal. Na jó, csak Blair meg én mentünk más indokkal, szóval végül is pont azok, akik miatt ez szervezve lett, de mindegy.
  Az első egy óra nyugisan telt, iszogattunk, mindenki kezdte magát jól érezni, Will is szívélyesen húzott magához, s már majdnem bűntudatom lett amiatt,a mit tenni fogok, de hál istennek mindig eszembe jutott, hogy nála csak ilyen drasztikus módon lehet változást elérni, így mikor már kellően becsípett, B.-vel ráuszítottunk egy lányt. Teljes mértékben bíztam Willben, tudtam, hogy nem állna le vele, annyira nem részeg, meg amúgy is szeret engem, de a szőke az éppen elég nyomulós volt ahhoz, hogy félreérthető testhelyzetbe keveredjenek.
-Még is mi a lószart csinál Will...-  döbbentek le a srácok. 
  És hát ekkor jöttem én. Közelebb mentem hozzájuk, úgy, hogy Willel szembe legyen, majd csalódott arccal csak annyit mondtam:
-ha én ilyet csinálnék, te már szakítani akarnál... - majd egy hitetlen fejrázás és enyhén könnyes szemek közepette furakodtam át a tömegen a srácokhoz. - Menni akarok, de nyugodtan maradjatok még ha akartok... - ajánlottam nekik feldúltan.
-Én is mennék! - csatlakozott hozzám Blair, akit persze Zayn követett így lassan az egész társaság feltápászkodott.
-Perrie... Perrie nem volt semmi! Ő jött oda! - jött Will utánunk, hogy beüljön mellém a taxiba, de Blair és Zayn megelőzte.
-Bocs, de ebbe már nincs több hely! - vetette oda B., majd rácsapta az ajtót és indultunk is. - Szuper volt Perrie. - dicsért meg vigyorogva.
-Kösz. Kíváncsi leszek, hogy folytatódik. - sóhajtottam.
-Még is mi a francról beszéltek? - nézett Zayn egyszer rám, egyszer a barátnőjére.
-Arról, hogy Will remélhetőleg most megtanul majd viselkedni. - vont vállat B.
-Azt ne mond, hogy ti küldtétek rá a csajt! - rázta fejét hitetlenkedve. Ááá, csak kicsit ismeri Danwert...
-Még is miért nézel ki belőlünk ilyen alattomos húzást? - kérdezte dacosan B.
-Én nem alattomosnak, hanem... Elég hatékony bosszúhadjáratnak mondanám, és onnan édes kis szívecském, hogy elég jól ismerlek! - adott egy csókot a lánynak.
-Jó, akkor tényleg mi voltunk! - vont vállat amaz.
-Nem akarok az ellenségetek lenni! - nevetett hitetlenkedve a fiú, s ezzel le is lett zárva a beszélgetés.
  Tíz perc múlva már a házban voltunk épp az utánunk siető Willel és a srácokkal.
-Perrie, nem gondolhatod, hogy megcsalnálak! - kezdte a dumát, de én kőkeményen néztem rá, mint aki egy szavát sem hiszi. - Ő mászott rám!
-Hát nem úgy tűnt, mintha ellenedre lenne! - csattantam.
-Állj már le ezzel! Szeretlek! Nem gondolhatod, hogy egy olyan ribanccal, miközben veled vagyok! - 
-De pontosan azt gondolom!
-Pezz kérlek ne csináljuk a fesztivált... - könyörgött.
-Fesztivált?! A szemem láttára álltál le azzal a csajjal flörtölni és azt kéred, ne akadjak ki? 
-Igen! Megbízhatnál bennem ennyire! - kiabált vissza.
-"Bocsánat, hogy fontos vagy nekem annyira, hogy zavarjon, ha leállsz másokkal flörtölni!" - idéztem pár napja elhangzott mondatát. Gúnyosan folytattam. - Ismerős? Kicsit fojtogató ez így nem gondolod? Hogy rád mászik valaki, vagy oda megy hozzád flörtölni és én így reagálok... Javíts ki ha tévedek Will! Szólj ha neked ez kellemes, mert játszhatjuk így is! - fontam karba kezeimet.
-Az teljesen más... - kezdte, de most már komolyan kezdtem kiborulni.
-Miért lenne más?! Mert az nem te vagy? Ha én megbízok benned annyira, hogy nem akadok ki az ilyenekre, te miért nem vagy képes? - suttogtam sírva a végén, majd felrohantam a szobájába.


Will

-Még is mi... - hápogtam. - Láttátok, hogy ő is kiakadt! Én ne...
-Te hülye ezt az egészet csak azért csinálta, hogy észhez térj! - vágott a szavamba Blair. - Mivel akkora barom vagy, hogy a szép szóból nem értesz, gondoltuk majd máshogy megmutatjuk milyen ez. Nem az az igazi szeretet, hogy megfojtod a másikat Will. - nézett a szemembe. - Zayn kijössz cigizni? - fordult barátjához, így ők eltűntek az össznépi csődületből.
-Ne mondjatok semmit légyszíves. - jelentettek ki mielőtt bármelyikük is megszólalhatott volna.
 Mekkora egy barom vagyok, Jézusom!
 Lassan indultam felfelé, reméltem, hogy a szobában találom Pezt és nem tévedtem. Az ágyam szélén ült cigivel a kezében.
-Bocs, de muszáj volt kivennem egyet. - mutatott a szálra, de nem nézett rám. Nem válaszoltam csak leültem mellé, s egy ideig mindketten hallgattunk.
-Sajnálom. Egy hatalmas faszkalap vagyok és igen, kellett nekem ez az eset, hogy meglássam mit is csinálok és... - magyaráztam egyre vehemensebben. - Szeretlek! Én komolyan befejezem ezt, figyelni fogok rá, bármit megteszek, csak ne haragudj rám! - könyörögtem. Piszkosul féltem, hogy szakítani akar velem.
-Tudod... - kezdte halkan. - Az, hogy én nem akadok ki, nem jelenti azt, hogy nem vagyok féltékeny. Hidd el, nekem is vannak olyan hullámaim, mikor megtépném a közeledben lévőket, de utána rájövök, hogy igeni szeretsz engem, ha még mellettem vagy és bízok benned annyira, hogy ha ez nem így lenne, közölnéd velem vagy valami. Nem akartalak megbántani ezzel az eséllyel, de úgy éreztem, vagy ezt a lehetőséget hagytad nekem, vagy a szakítást. És én inkább ezt választom, mert egyenlőre képtelen lennék veled szakítani. - nézett rám még midig könnyes szemekkel.
 Kivettem a kezéből a cigit, elnyomtam a hamutálba, majd szép lassan megcsókoltam.
 Ezt a nőt egyszer biztos feleségül veszem...