Emberek... Utolsó előtti fejezet... Na jó nagy eséllyel lesz epilógus... Nagyon fura ez most nekem, de remélem tudok még mindig újat hozni.. Olvastam a kommenteket és nagyon jól estek, válaszolni is fogok, csak eddig teljesen ezzel foglalkoztam meg...
Csináltam egy másik blogot,a linkje ott van jobb oldalt a saját blogoknál! Remélem benéztek DDE ez NEM FANFICTION! Remélem ennek ellenére tetszeni fog nektek, mert az az elő történetem, amit megírtam és már teljesen kész van! :)) Na jó, ide is belinkelem :DD ( http://darkparadisejennasmith.blogspot.hu/ )
Ha minden igaz, ma rakom majd fel az első részt :))
Joo Olvasást!
ÉÉs ELŐRE IS NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT DRÁGÁIM!!
Xx Blair
Az idő felgyorsult, a napok összemosódtak, állomásról állomásra mentünk az államokban, s jobb esetben két-három napot is eltöltöttünk ott, de ezek ritkultak.
Mindenkin látszottak már a fáradság jelei, így a hangulat is visszább esett. Több volt az üres csend, kevesebbek a közös hülyülések, és... Még ha ezt fura is így bevallani, de ez nekem is rossz volt, hiszen ha nem is nagyon vettem bennük rész, kívülről szívesen figyeltem, és általában kevésbé éreztem szarul magam utána.
Február 1....
Milyen hamar eltelt egy hónap, és én milyen rég óta nem beszéltem az otthoniakkal telefonon, csak ha írtak arra voltam hajlandó válaszolni válaszoltam.
Ma van Harry szülinapja, s Zaynel ellentétben, ő már bejelentette, hogy este bebaszunk, ugyanis 3 napos pihenőt kapunk. Nem hittem, hogy három napnak ennyire lehet majd örülni...
De persze előtte, le kell nyomni még egy koncertet... Faszom!
Bemelegítve várunk a kezdésre, éppen az előzenekar megy, s mindenki izgatott, fel van dobva a pihenő, és Harry szülinapja miatt.
-Meghallgattad már? - néztem az említettre, ugyanis egy zenei válogatást kapott a kedvenceimből, és persze a punnany massif sem maradhatott ki leszarom, hogy érti e vagy sem, ők egyszerűen zseniálisak! Majd lefordítom neki...
-Belehallgattam és köszönöm ! - vigyorgott - Ez annyira te vagy! Igaz van pár, amiket nem értek, mert magyarul vannak, de dallamra tetszik, bár a nyelv elég fura... - nevetett fel, és nekem valahogy az jutott eszembe amikor viccből orosz reppet hallgattunk.
-Majd lefordítom. - vontam vállat.
-Niall ne egyél már annyit, rosszul leszel! - próbálta leállítani Csibu a pasiját, aki már vagy egy órája tömte a fejét.
-Jajj ne már, de olyan finom! - mondta teli szájjal.
-10 perc és kezdünk! - nyitott be Paul, mire mindenkin úrrá lett a koncert előtti feszültség. - 5 perc múlva meg mindenki a helyére! - azzal ott hagyott minket.
-Jól esne még egy cigi... - morogta Will.
-Ja...
Valahogy most már volt az egész, nem tudom olyan fura...
-Na indulás emberek! - sóhajtott Liam. - Sok sikert, nemsokára találkozunk! - mosolygott.
Elindultunk kifelé a szobából, s valahogy Zayn mellé keveredtem... Mondanom sem kell, hogy azóta a bizonyos nap óta, nem nagyon beszélünk... Csak rosszabb lett volna... Igaz?
Láttam, hogy mondani akart valamit, de végül meggondolta magát, s nem szólt, én meg valamiért szarul éreztem magam ettől. Egyre többször ébredtem arra, hogy fél szemmel őt nézem, kíváncsi vagyok minden kis rezdülésére úgy, mint régen, és ez... megijeszt.... Ezt nem akarom...
Megráztam a fejem, s próbáltam az ilyesfajta gondolatokat kizárni. Koncentrálnom kell.
Aztán a kis filmnek vége lett, ami a srácok nagy belépőjét jelentette, s ahogy énekelni kezdtek, a visítás egyre hangosabb lett. Durva, hogy mikor már azt hinné az ember, hogy ennél nem tudnak hangosabban, még rátesznek egy lapáttal.... Komolyan én is kezdek hozzászokni annak ellenére, hogy még mindig majdnem megsüketülök tőlük.
Végül mi is színpadra kerültünk, s hozzákezdtünk a lassan unalmassá vált lépésekhez, bár mindig egy kicsit belevariáltunk, már amennyire lehetett. Nem volt rossz a koncert, a hangulat pedig megint csak zseniális volt, hiszen Harry szülinapja a rajongóknak is nagy dolog, s ez mintha ránk is ránk ragadt volna, s így a még mindig idegesen várt függönytánc is nagyon jól sikerült. Komolyan így utólag visszagondolva, elég para, hogy ilyet beletetettek...Szoktunk tőle félni...
Egyetlen szám volt hátra, mikor bekövetkezett a baj. Niall-en látszott már egy jó ideje, hogy nincs valami jól, de amikor zöldülni kezdett a feje, már mindenki érte aggódott a színpadon lévők közül, s próbáltuk elrejteni a rajongók elől több kevesebb sikerrel.
-Azt hiszem... Azt hiszem... - nyögte a mikrofonon kívül, majd elkezdett lesprintelni a színpadról.
Teljes lett a káosz. A rajongók nem értették mi van, hiszen nem hallhatták, amit Niall nyökögött, csak a bandatagok aggódó pillantását és a fiú után futó Csibuból érzékelték a bajt. Tehetetlenül áll a megcsonkult banda a színpadon, s nem tudták mi legyen. Liam elindult lefelé, de végül meggondolta magát, hiszen abból csak nagyobb baj lehetne... Így aztán néha kimosolyogtak a lányokra, mintha minden rendben lenne, majd gyors megbeszélést folytattak, továbbiakról.
Körbenéztem ki merre van, és Niall-Csibu pároson kívül, mindenki maradt a helyén. Aztán a fiúk bólintottak, s szétváltak. Liam elindult kifelé, a többiek pedig a zenekar, vagy a táncosok kisebb csoportjaikhoz mentek oda. Harry jött hozzám és Willhez.
-Menjetek le a színpadról, máshogy folytatjuk. - mutogatott, majd kifordult a nézők felé hatalmas mosollyal. - Mivel szülinapom van! - hangzott minden felől a hangja, s ezt egy pár sikítás követte - Úgy gondoltak a fiúk, hogy meglepnek, bár ez az ajándék, nem kimondottan nekem fog szólni! Így az utolsó szám helyett, jöjjön egy meglepetés! - üvöltötte a végét, majd a fények kialudtak. Hatalmas sikítások és a korom sötét. - Gyertek már! - noszogatott minket, s az egyik irányba húzott addig, míg nem halvány fényeket nem láttam, ami azt jelentette, hogy lekerültünk a színpadról.
-Hogy van Niall? - kérdezte Will az éppen közeledő Liamtől.
-Megmarad és nagyon remélem, hogy ezek után megtanul vigyázni a gyomrára... - sóhajtott nagyot - De gyertek, ne maradjunk le a végéről! - húzott minket a színpad szélére, hogy rálássunk mi történik ott.
Azt hittem ők benne vannak! Most már egyáltalán nem értek semmit... Ha ők nem, akkor ki fog zenélni?
Aztán egy torokköszörülés hallatszott mindenhonnan, ami azt jelentette, valaki van már a színpadon és annál a valakinél mikrofon van.
-Öhm.. Hello! - köszönt egy ismerős hang, mikor egy reflektor megvilágította őt a zongora előtt ülve. -Nagyon rég izgultam ennyire azért, hogy kiálljak énekelni, de ez a szám egy saját szerzemény... - mondta egy ideges molyossal, mire a közönség megint hatalmas visításba kezdett. - Még régen írtam egy lánynak, aki... Akibe azóta is szerelmes vagyok. - mondta végül ki, s mintha ettől megkönnyebbült volna.
Velem ellentétben. A szám ugyanis, nem volt más, mint az, amit nekem írt. Leblokkoltam, úgy éreztem ez övön aluli. Hogy hozakodhat fel egy ilyennel?! Újra éltem a pillanatot, amikor először hallottam és...
Állj le Blair!
Menjen a picsába, ezt ő sem gondolhatja komolyan?! Utálom... Utálom őt, mindennél jobban.
De mozdulni nem tudtam. Ott maradtam földbegyökerezett lábbal azt a dalt hallgatva, ami egykor a csodát hozta el nekem...
Harry
Soha nem láttam még Blair arcán ennyi érzelmet. Mintha vitatkozna magában... Ott volt a döbbenet, fájdalom, szeretet, düh...
Aztán Zaynre néztem. Teljesen átélte a dalt, mindent beleadott. Nem értem Blair miért nem hallgatja meg, ha megtenné, csak...
Olyan lehetett a kapcsolatuk, mint amilyet én mindig is elképzeltem magamnak, meg szerintem a többi ember...
Láttam Zayn arcán a megkönnyebbülést, mikor kimondta, hogy szereti, mintha egész idő alatt arra várt volna, hogy mindenkivel megoszthassa ezt.
Mikor vége lett a dalnak, egy pillanatra hatalmas csönd lett, majd jött a hatalmas tapsvihar és a sikítás roham...
Zayn nem foglalkozott velük, egy rövid intés után, elindult felénk, le a színpadról. Önkéntelenül is Blairre néztem, aki... Ne, ne, ne, csak ezt ne...
-Ne csináld.. - motyogtam neki.
-Mit? - arca és hangja semmiféle érzelmet nem tükrözött.
-Hát ezt...- de semmit nem használt. Sóhajtva a többiekre néztem, akik leplezetlenül bámulták a Danwer lányt, de ő nem volt hajlandó tudomást venni róluk... Ilyenkor annyira leüvölteném...
-Huu haver, ez... - Liam csak ennyit mondott mikor Zayn odaért hozzánk, de az említett nem nagyon foglalkozott vele. Blairt nézte, hátha lát majd rajta valamiféle érzelmet, de csalódnia kellett.
Nem tudom mi történ pontosan Zayn szülinapján, vagy az azt követő napon, de azóta még fagyosabb a hangulat, mint volt...
-Ne, Blair... - ébredtem fel Will hangjára, aki a távolodó lány után indult lassan. Malik csak maga elé meredve próbálta felfogni a történteket, majd zombie módjára indult az öltözője felé. Lassan mentem utána, majd az ajtót magunkra zártam.
-Elbasztam... Már megint elbasztam. - ült le falfehéren, mint, aki nincs is jelen.
-Ne így állj hozzá...
-Hogy máshogy lehetne?! Bármit csinálok csak szarul sül el! - húzta fel magát, s idegesen hajába túrt.
-Még sem várhatod, hogy... Érted. - próbáltam valahogy kevésbé fájdalmasan mondani, de ezt nem lehetett.
-Tudom, de... - aztán ahelyett, hogy befejezte volna, lesöpört mindent a kis 'sminkes' asztalról.
-Mit csinálsz? Fejezd be! - léptem közbe, mikor az egyik székbe is belerúgott, de rosszul sült el, ugyan is, ahogy hozzáértem, behúzott egyet.
Kellett egy pár másodperc mire felfogtam mi történt, s amikor felnéztem ő felém sem pillantott.
Szóval ilyen fasza gyerek...
-Gratulálok. - köptem felé, majd megfordultam és kimentem a szobából.
És én még azon voltam, hogy összejöjjön Blairrel?! Hát a faszt, ezt ő sem gondolhatja komolyan!
-Minden rendben Harry? - jött velem szembe Louis.
-Persze. - engedtem meg egy apró mosolyt.
-Mitől véres a szád? - állított meg.
-Ki van száradva, engem meg idegesített és felszakítottam a bőrt. - vontam vállat. Ez a leggyakoribb dolog, ha jól tudom, ami még talán hiteles is. - Mikor indulunk? - tereltem inkább. Ha nem is hitte el teljesen, volt benne annyi, hogy úgy tegyen, mintha még is.
-Fél óra múlva indulunk! - adta ki, majd szalutált és elment. - Ja és Hazza! - visszafordultam. - Ma csapatunk! - kacsintott.
-Mint a húzat! - vigyorodtam el, majd kicsit jobb kedvűen folytattam utam. Gyorsan lezuhanyoztam, felkaptam a kikészített cuccokat, és átslisszoltam Blairhez. Nem volt bent, így leültem a kanapéra, s a mellettem heverő palackot kezdtem el dobálni unalmamban.
-Bazmeg nem tudsz kopogni? - jött ki a kis fürdőből egy szál törölközőben, cigivel a szájában. Oké fiú vagyok, még ha nem is érzek többet iránta, mint barátság... Ilyen jó nőt, nagyon keveset látni, főleg photoshop nélkül.
-A-aa. - válaszoltam, miután egy gyors fejrázás kíséretében, kisöpörtem a nem odaillő képeket a fejemből. - Jól vagy?- kérdeztem.
-Leszek. - vont vállat, majd mellém vetődött.
-Ezt nem nagyon szabadna itt be... - mutattam a cigire.
-Tudom. - vágta rá mielőtt befejezhettem volna és nem zavartatta magát. Neki aztán beszélhetek...
Inkább elkezdtem nézelődni a szobában és dúdolgatni, hogy valamivel tereljem a gondolataimat arról, hogy Blair mellettem ül egy szál törölközőben, mikor halkan megszólalt.
-Mi történt a száddal? - kérdezte.
-Elharaptam. - próbálta itt is ugyanolyan lazának tűnni, de kevésbé ment.
-Ne hazudj. - rázta a fejét.
-Ha tudod, hogy hazudok, nagy eséllyel tudod ki tette. - válaszoltam.
-Hallani akarom.
-Hogy legyen okod utálni? Helyettem ne tedd. - mosolyogtam rá.
-Beszarok rajtad! - pattant fel idegesen.
-Most hova mész?
-Öltözni. - morogta, majd egy kupac ruhával visszaslisszolt a fürdőbe, hogy két perc múlva készen jöhessen vissza.
-Mindened meg van? - kérdeztem ahelyett, hogy újra kezdtem volna az előzőt.
-Most már igen. - dobta bele telefonját a táskájába, és az ajtó felé indult. - Figyelj én nem veletek megyek. - állt meg a kis buszoknál.
-Szerinted beférek én is a másikba? - kérdeztem gyorsan, mert nekem sem volt sok kedvem Zayn arcát bámulni a történtek után. Úgy érzem elég sok szarságot elnéztem már neki az utóbbi időben, de ez már nekem is túl megy egy határon.
-Asszem. - vont vállat.
-Paul, mehetek és is ezzel? - kérdeztem a felénk siető managertől.
-Balhé van? - sóhajtott, mire vállat vontam. - Na jó, nem avatkozom bele, nem akarom tudni, gyere felőlem. - legyintett lemondóan.
Tíz perc múlva, végre sikerült elindulnunk, és fél óra elteltével, a rajongókat is letudtuk hagyni. Néha még mindig ledöbbenek milyen fanatikusak egyesek....
-Kicseszettül leiszom magam... - hunyta le a szemét Blair.
-Az jó, mert én is. - vigyorogtam. Jó kis buli lesz, mindenki lazítani akar bár, B. esetében felejteni, de a kettő egyre megy, és mindenki csatak részeg lesz.
Az út további része csendben telt részünkről, háttérzajként hallgattuk Paul előadását Lou férjének Tomnak, miszerint, holnap ki sem kel az ágyból annyira fáradt. A másik nem nagyon fűzött ehhez semmit, csak feleségét simogatva hümmögött.
-Srácok itt vagyunk! - pattant ki a "szőke ciklon" a kocsiból, felébresztve minket a bambulásból.
-Jó éjt! - köszöntünk Danwerrel, majd mindenkit ott hagyva siettünk felfelé a lakosztályunkba.
-Ugye sok pia van? - kérdezte.
-Még maradni is fog. - válaszoltam. - Mindenkire legalább másfél liter tömény jut. - ezt még így kimondva is durva volt. - Nem beszélve a három rekesz sörről, hat pezsgőről és jó pár borról, amit hozattunk. - Hadartam végig a többit.
-Akkor jó. - s mikor megállt a lift, kirobogott rajta és első dolga volt felbontani az egyik whiskeyt, ami már ki volt készítve az asztalra, majd jó nagy kortyokat lehúzni belőle.
-Hűű... - álltam ott döbbenten. Így még egy fiút sem láttam inni, nem hogy lányt!
Lassan a többiek is megérkezdtek, s megtelt élettel a lakosztály.
-Buliiii!!! - rohant be Louis, s a hatalmas hifi toronyra rákapcsolva telefonját, elkezdett zenét bömböltetni, aztán jött a piákhoz.
Mindenkinek töltöttünk egy felest, de Niall nagyon kétkedve nézte.
-Szerintem jót tesz most majd a gyomrodnak, ha meg nem, hát... Már úgy is rókáztál egyel több kevesebb igazán nem számít.. - vontam vállat vigyorogva.
-Persze, mert nem te alszol vele! - förmedt rám Csibu.
-Mellém is jöhetsz, ha akarsz! - kacsintottam, mire a társaság felnevetett. Mindenki tudja, hogy nem gondoltam komolyan.
-Ha Niall még egyszer ilyet csinál, megfontolom. - válaszolta egy mosollyal.
-Hééé! - nézett rá az említett.
-Te csak ne héézzél itt nekem! Mondtam, hogy ne csinál, mert rosszul leszel, de neked aztán mondhatom! - ütötte vállba.
-Azt hiszem Niall most nem lesz szex. - vigyorgott Louis, mire megint felnevetett a társaság.
-Na jó, akkor, majd a következővel koccintok. - mondta Blair, arra célozva, hogy elbeszélgetjük az időt, majd lehúzta a kis pohárka tartalmát, hogy a következő pillanatban újra töltse.
-Lehet nem Niall lesz az egyetlen hányós ma este. - jegyezte meg halkan Liam, de B. szokásához híven nem foglalkozott vele.
Egy ember állt kijjebb a társaságból, bár a helyében én sem jöttem volna közelebb. Hihetetlen nagyot csalódtam benne, mint emberben. Hajlandó voltam meghallgatni, mi miért történt és azt mondani, hogy erre, ha igazán szereti van bocsánat, de most... Most kell egy kis idő, hogy újra meglássam benne az embert. Még egy kurva bocsánatot sem mondott!
-Na emberek! Igyunk Harold barátunkra, aki belépett a húszas évek varázslatába! Már csak tíz év és harminc! - kacsintott a végén rám Louis, mire muszáj volt a szememet forgatnom. Kicsit ijesztőnek tartom, hogy ennyivel közelebb kerültem a harminchoz, de majd megszokom.
Mindenkivel koccintottunk, majd a buli kezdetét vette. A pia rohamosan fogyott, ezzel együtt az ésszerűség is.
Még valamennyire meg van, hogy Niall meg Csibu felmentek, de már azt sem tudom az mikor volt.
Folyamatosan a telefonomat lestem, hátha végre ír, vagy hív, de semmi...
Mikor éjfél is elmúlt, a telefonom pedig semmit sem jelzett, dühösen mentem fel a nekem kijelölt szobába, egy üveg piával. Még egy sms-t sem volt képes írni... Már megint hülyét csináltál magadból Harry...
Nagyot húztam az italból, nem is voltam kíváncsi mit iszom, csak, hogy eltűnjön ez a hülye érzés!
Mindig ez van... Ha egy kicsit is.. Ha egy kicsit is nyitok valaki felé, kiderül, hogy csak a hírverés kellett neki, a velem járó felhajtás. De minek kell ez bárkinek is?! Nagyon szívesen odaadom ezt annak aki kéri... Három hónap után, már megőrülne tőle...
-Minden rendben? - jött egy nem teljesen tiszta hang az ajtó felől.
-Nem. - morogtam. Becsukta maga mögött az ajtót és leült mellém, az ágy szélére.
-Mi történt? - kérdezte, s belekortyolt a kezembe lévő piába.
-Nem írt... - motyogtam.
-Ki? - Blairen látszott, hogy próbálja 'tisztán' felfogni, amit mondok, de ez nekem sem ment volna.
-Cara... - sóhajtottam. - Tudod... Sokat találkozgattam vele az utóbbi időben, s mikor elindultunk is próbáltunk minél többet beszélni, de... Most még csak egy sms-t sem kaptam! - tudod, hogy nem tudja kiről beszélek, de őt sem zavarta ez a tény.
-Sajnálom... - bújt oda hozzám.
-Én is a Zaynes dolgot... - motyogtam, mire kivette kezemből az alkoholt, és rendesen meghúzta, majd fejét a vállamba temette.
Azt hittem jól van, de mikor megéreztem, hogy pólómat kezdi eláztatni, elhúzódtam tőle.
-Blair ne sírj... Most én mondom, hogy szard le. Egy cipőben járunk. - töröltem meg arcát.
-Harry... - hajolt közelebb. - Harry. - még közelebb hajolt, ezt szinte már a nyakamba suttogta. - Felejteni akarok. - Kezdett el apró puszikat hagyni az említett felületen. Teljesen ledöbbentem, nem tudtam hova tenni ezt a dolgot.
-Blair, ezt ne...
-Miért? Cara nem hív, Zayn meg... Zayn meg egy fasz.... Kérlek! - a a pólóm v nyakú kivágásánál felfedett bőrterületre tért át és...
Innentől kezdve túl sok pia volt bennem ahhoz, hogy nemet mondjak.
Utat engedtünk kétségbeesésünknek...
Mikor vége lett a dalnak, egy pillanatra hatalmas csönd lett, majd jött a hatalmas tapsvihar és a sikítás roham...
Zayn nem foglalkozott velük, egy rövid intés után, elindult felénk, le a színpadról. Önkéntelenül is Blairre néztem, aki... Ne, ne, ne, csak ezt ne...
-Ne csináld.. - motyogtam neki.
-Mit? - arca és hangja semmiféle érzelmet nem tükrözött.
-Hát ezt...- de semmit nem használt. Sóhajtva a többiekre néztem, akik leplezetlenül bámulták a Danwer lányt, de ő nem volt hajlandó tudomást venni róluk... Ilyenkor annyira leüvölteném...
-Huu haver, ez... - Liam csak ennyit mondott mikor Zayn odaért hozzánk, de az említett nem nagyon foglalkozott vele. Blairt nézte, hátha lát majd rajta valamiféle érzelmet, de csalódnia kellett.
Nem tudom mi történ pontosan Zayn szülinapján, vagy az azt követő napon, de azóta még fagyosabb a hangulat, mint volt...
-Ne, Blair... - ébredtem fel Will hangjára, aki a távolodó lány után indult lassan. Malik csak maga elé meredve próbálta felfogni a történteket, majd zombie módjára indult az öltözője felé. Lassan mentem utána, majd az ajtót magunkra zártam.
-Elbasztam... Már megint elbasztam. - ült le falfehéren, mint, aki nincs is jelen.
-Ne így állj hozzá...
-Hogy máshogy lehetne?! Bármit csinálok csak szarul sül el! - húzta fel magát, s idegesen hajába túrt.
-Még sem várhatod, hogy... Érted. - próbáltam valahogy kevésbé fájdalmasan mondani, de ezt nem lehetett.
-Tudom, de... - aztán ahelyett, hogy befejezte volna, lesöpört mindent a kis 'sminkes' asztalról.
-Mit csinálsz? Fejezd be! - léptem közbe, mikor az egyik székbe is belerúgott, de rosszul sült el, ugyan is, ahogy hozzáértem, behúzott egyet.
Kellett egy pár másodperc mire felfogtam mi történt, s amikor felnéztem ő felém sem pillantott.
Szóval ilyen fasza gyerek...
-Gratulálok. - köptem felé, majd megfordultam és kimentem a szobából.
És én még azon voltam, hogy összejöjjön Blairrel?! Hát a faszt, ezt ő sem gondolhatja komolyan!
-Minden rendben Harry? - jött velem szembe Louis.
-Persze. - engedtem meg egy apró mosolyt.
-Mitől véres a szád? - állított meg.
-Ki van száradva, engem meg idegesített és felszakítottam a bőrt. - vontam vállat. Ez a leggyakoribb dolog, ha jól tudom, ami még talán hiteles is. - Mikor indulunk? - tereltem inkább. Ha nem is hitte el teljesen, volt benne annyi, hogy úgy tegyen, mintha még is.
-Fél óra múlva indulunk! - adta ki, majd szalutált és elment. - Ja és Hazza! - visszafordultam. - Ma csapatunk! - kacsintott.
-Mint a húzat! - vigyorodtam el, majd kicsit jobb kedvűen folytattam utam. Gyorsan lezuhanyoztam, felkaptam a kikészített cuccokat, és átslisszoltam Blairhez. Nem volt bent, így leültem a kanapéra, s a mellettem heverő palackot kezdtem el dobálni unalmamban.
-Bazmeg nem tudsz kopogni? - jött ki a kis fürdőből egy szál törölközőben, cigivel a szájában. Oké fiú vagyok, még ha nem is érzek többet iránta, mint barátság... Ilyen jó nőt, nagyon keveset látni, főleg photoshop nélkül.
-A-aa. - válaszoltam, miután egy gyors fejrázás kíséretében, kisöpörtem a nem odaillő képeket a fejemből. - Jól vagy?- kérdeztem.
-Leszek. - vont vállat, majd mellém vetődött.
-Ezt nem nagyon szabadna itt be... - mutattam a cigire.
-Tudom. - vágta rá mielőtt befejezhettem volna és nem zavartatta magát. Neki aztán beszélhetek...
Inkább elkezdtem nézelődni a szobában és dúdolgatni, hogy valamivel tereljem a gondolataimat arról, hogy Blair mellettem ül egy szál törölközőben, mikor halkan megszólalt.
-Mi történt a száddal? - kérdezte.
-Elharaptam. - próbálta itt is ugyanolyan lazának tűnni, de kevésbé ment.
-Ne hazudj. - rázta a fejét.
-Ha tudod, hogy hazudok, nagy eséllyel tudod ki tette. - válaszoltam.
-Hallani akarom.
-Hogy legyen okod utálni? Helyettem ne tedd. - mosolyogtam rá.
-Beszarok rajtad! - pattant fel idegesen.
-Most hova mész?
-Öltözni. - morogta, majd egy kupac ruhával visszaslisszolt a fürdőbe, hogy két perc múlva készen jöhessen vissza.
-Mindened meg van? - kérdeztem ahelyett, hogy újra kezdtem volna az előzőt.
-Most már igen. - dobta bele telefonját a táskájába, és az ajtó felé indult. - Figyelj én nem veletek megyek. - állt meg a kis buszoknál.
-Szerinted beférek én is a másikba? - kérdeztem gyorsan, mert nekem sem volt sok kedvem Zayn arcát bámulni a történtek után. Úgy érzem elég sok szarságot elnéztem már neki az utóbbi időben, de ez már nekem is túl megy egy határon.
-Asszem. - vont vállat.
-Paul, mehetek és is ezzel? - kérdeztem a felénk siető managertől.
-Balhé van? - sóhajtott, mire vállat vontam. - Na jó, nem avatkozom bele, nem akarom tudni, gyere felőlem. - legyintett lemondóan.
Tíz perc múlva, végre sikerült elindulnunk, és fél óra elteltével, a rajongókat is letudtuk hagyni. Néha még mindig ledöbbenek milyen fanatikusak egyesek....
-Kicseszettül leiszom magam... - hunyta le a szemét Blair.
-Az jó, mert én is. - vigyorogtam. Jó kis buli lesz, mindenki lazítani akar bár, B. esetében felejteni, de a kettő egyre megy, és mindenki csatak részeg lesz.
Az út további része csendben telt részünkről, háttérzajként hallgattuk Paul előadását Lou férjének Tomnak, miszerint, holnap ki sem kel az ágyból annyira fáradt. A másik nem nagyon fűzött ehhez semmit, csak feleségét simogatva hümmögött.
-Srácok itt vagyunk! - pattant ki a "szőke ciklon" a kocsiból, felébresztve minket a bambulásból.
-Jó éjt! - köszöntünk Danwerrel, majd mindenkit ott hagyva siettünk felfelé a lakosztályunkba.
-Ugye sok pia van? - kérdezte.
-Még maradni is fog. - válaszoltam. - Mindenkire legalább másfél liter tömény jut. - ezt még így kimondva is durva volt. - Nem beszélve a három rekesz sörről, hat pezsgőről és jó pár borról, amit hozattunk. - Hadartam végig a többit.
-Akkor jó. - s mikor megállt a lift, kirobogott rajta és első dolga volt felbontani az egyik whiskeyt, ami már ki volt készítve az asztalra, majd jó nagy kortyokat lehúzni belőle.
-Hűű... - álltam ott döbbenten. Így még egy fiút sem láttam inni, nem hogy lányt!
Lassan a többiek is megérkezdtek, s megtelt élettel a lakosztály.
-Buliiii!!! - rohant be Louis, s a hatalmas hifi toronyra rákapcsolva telefonját, elkezdett zenét bömböltetni, aztán jött a piákhoz.
Mindenkinek töltöttünk egy felest, de Niall nagyon kétkedve nézte.
-Szerintem jót tesz most majd a gyomrodnak, ha meg nem, hát... Már úgy is rókáztál egyel több kevesebb igazán nem számít.. - vontam vállat vigyorogva.
-Persze, mert nem te alszol vele! - förmedt rám Csibu.
-Mellém is jöhetsz, ha akarsz! - kacsintottam, mire a társaság felnevetett. Mindenki tudja, hogy nem gondoltam komolyan.
-Ha Niall még egyszer ilyet csinál, megfontolom. - válaszolta egy mosollyal.
-Hééé! - nézett rá az említett.
-Te csak ne héézzél itt nekem! Mondtam, hogy ne csinál, mert rosszul leszel, de neked aztán mondhatom! - ütötte vállba.
-Azt hiszem Niall most nem lesz szex. - vigyorgott Louis, mire megint felnevetett a társaság.
-Na jó, akkor, majd a következővel koccintok. - mondta Blair, arra célozva, hogy elbeszélgetjük az időt, majd lehúzta a kis pohárka tartalmát, hogy a következő pillanatban újra töltse.
-Lehet nem Niall lesz az egyetlen hányós ma este. - jegyezte meg halkan Liam, de B. szokásához híven nem foglalkozott vele.
Egy ember állt kijjebb a társaságból, bár a helyében én sem jöttem volna közelebb. Hihetetlen nagyot csalódtam benne, mint emberben. Hajlandó voltam meghallgatni, mi miért történt és azt mondani, hogy erre, ha igazán szereti van bocsánat, de most... Most kell egy kis idő, hogy újra meglássam benne az embert. Még egy kurva bocsánatot sem mondott!
-Na emberek! Igyunk Harold barátunkra, aki belépett a húszas évek varázslatába! Már csak tíz év és harminc! - kacsintott a végén rám Louis, mire muszáj volt a szememet forgatnom. Kicsit ijesztőnek tartom, hogy ennyivel közelebb kerültem a harminchoz, de majd megszokom.
Mindenkivel koccintottunk, majd a buli kezdetét vette. A pia rohamosan fogyott, ezzel együtt az ésszerűség is.
Még valamennyire meg van, hogy Niall meg Csibu felmentek, de már azt sem tudom az mikor volt.
Folyamatosan a telefonomat lestem, hátha végre ír, vagy hív, de semmi...
Mikor éjfél is elmúlt, a telefonom pedig semmit sem jelzett, dühösen mentem fel a nekem kijelölt szobába, egy üveg piával. Még egy sms-t sem volt képes írni... Már megint hülyét csináltál magadból Harry...
Nagyot húztam az italból, nem is voltam kíváncsi mit iszom, csak, hogy eltűnjön ez a hülye érzés!
Mindig ez van... Ha egy kicsit is.. Ha egy kicsit is nyitok valaki felé, kiderül, hogy csak a hírverés kellett neki, a velem járó felhajtás. De minek kell ez bárkinek is?! Nagyon szívesen odaadom ezt annak aki kéri... Három hónap után, már megőrülne tőle...
-Minden rendben? - jött egy nem teljesen tiszta hang az ajtó felől.
-Nem. - morogtam. Becsukta maga mögött az ajtót és leült mellém, az ágy szélére.
-Mi történt? - kérdezte, s belekortyolt a kezembe lévő piába.
-Nem írt... - motyogtam.
-Ki? - Blairen látszott, hogy próbálja 'tisztán' felfogni, amit mondok, de ez nekem sem ment volna.
-Cara... - sóhajtottam. - Tudod... Sokat találkozgattam vele az utóbbi időben, s mikor elindultunk is próbáltunk minél többet beszélni, de... Most még csak egy sms-t sem kaptam! - tudod, hogy nem tudja kiről beszélek, de őt sem zavarta ez a tény.
-Sajnálom... - bújt oda hozzám.
-Én is a Zaynes dolgot... - motyogtam, mire kivette kezemből az alkoholt, és rendesen meghúzta, majd fejét a vállamba temette.
Azt hittem jól van, de mikor megéreztem, hogy pólómat kezdi eláztatni, elhúzódtam tőle.
-Blair ne sírj... Most én mondom, hogy szard le. Egy cipőben járunk. - töröltem meg arcát.
-Harry... - hajolt közelebb. - Harry. - még közelebb hajolt, ezt szinte már a nyakamba suttogta. - Felejteni akarok. - Kezdett el apró puszikat hagyni az említett felületen. Teljesen ledöbbentem, nem tudtam hova tenni ezt a dolgot.
-Blair, ezt ne...
-Miért? Cara nem hív, Zayn meg... Zayn meg egy fasz.... Kérlek! - a a pólóm v nyakú kivágásánál felfedett bőrterületre tért át és...
Innentől kezdve túl sok pia volt bennem ahhoz, hogy nemet mondjak.
Utat engedtünk kétségbeesésünknek...
Zayn
Semmi... Üresség. Ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni Blair reakcióját a a dalról.
Tudom, hogy Harry nem tett semmi rosszat, de... Nem bírtam. Talán az is benne van, hogy túl közel áll Blairhez, hiába tudom, hogy csak barátként tekint rá... Iszonyatosan fáj...
Bocsánatot kell kérnem Harrytől. Nem hibáztathatom olyan dologért, ami nem is igazán az ő sara. Félre kell tennem B. -t csak egy kicsit. Ha a barátaimat is eltaszítom miatta én... Beleőrülök ebbe az egészbe.
Lassan lépkedtem felfelé az emeletre, Harry szobája felé, s próbáltam összeszedni a gondolataimat, bár piásan ez nehezen ment. Na jó, így legalább minden ki fog jönni.
Nem fáradtam kopogással, egyszerűen benyitottam.
Kész... Ennyi...
Azt hiszem a legrosszabb rémálmomba csöppentem. Ez csak... Én most nem a valóságot látom... Túl sokat ittam!
De a helyzetet látva úgy éreztem semennyi alkohol sincs a szervezetemben.
Ruhák mindenfelé a földön, ők meg... Egymáson és...
Nem bírtam tovább nézni. Halkan kihátráltam a szobából, becsuktam az ajtót, s az én szobámba siettem.
Előkaptam a bőröndömet és miközben belehajigáltam cuccaimat tárcsáztam a repteret. Nem tudom Washingtonból mikor hogy mennek gépek, de el akartam menni. Nem érdekel mekkora kerülővel megyek, csak el innen.
Sikerült is foglalnom a két óra múlva induló Londoni járatra helyet magamnak, így végig gondolhattam az előbb látottakat, bármennyire is nem szerettem volna.
El kell engednem. Ha ő kell neki, akkor... Legyen boldog vele, de én... Én nem vagyok képes ezt végig asszisztálni.
Kinéztem a szobából, s megkönnyebbülve láttam, hogy senkinek nincs a folyosón. Lesiettem a lifthez bepattantam, majd vártam, hogy leérjek.
Üres voltam. Mindent elvesztettem.
Haza megyek...
EMBEREK KICSIT JAVÍTOTTAM A RÉSZEN, MERT NAGYON ÖSSZECSAPOTTNAK ÉREZTEM!!
